Május minden évben a családnak szentelt hónap. A család egységének megünneplése május első vasárnapjával, anyáknapjával kezdődik, majd az utolsó vasárnapon a gyerekek megünneplésével záródik. Pont a hónap közepén, május 15-én pedig a Család Nemzetközi napját ünnepeljük. Ezt kiváló alkalomnak tartjuk arra, hogy kitérjük a család szerepére a krónikus betegek gondozásában.
Krónikus betegséggel élő embereknek és ezzel együtt a családjuknak számos nehézséggel kell megküzdeniük mindennapjaik során. Egy diagnózis megállapításától kezdve elkerülhetetlen, hogy a betegséggel diagnosztizált személy először keresztülmenjen egy természetes gyászfolyamaton, ami az egészségének elvesztésével jár. Ez a gyászfolyamat mindekinél máshogy nézhet ki, de gyakori a betegség kezdeti tagadása, majd a környezetre irányított düh, a betegség kezelésével kapcsolatos alkudozás vagy esetenként egy rövidebb vagy hosszabb ideig tartó depressziós állapot is előállhat. Persze az, hogy egy személy hogyan reagál az egészségével kapcsolatos rossz hírekre, nagyon sok tényező befolyása alatt állhat a diagnosztizált betegség súlyosságától kezdve, a személyiségjegyein és tanult megküzdési módjain keresztül egészen addig, hogy a személynek milyen mértékű környezeti támogatás áll a rendelkezésére.
Elképzelhető, hogy a személy hozzátartozói is keresztülmennek egy hasonló gyászfolyamaton, hiszen azáltal, hogy szerettüknek súlyos és tartós betegséggel kell együttélnie, a legtöbb esetben elkerülhetetlen, hogy az egész család szokásai és életmódja megváltozzanak. Azonban az is elképzelhető, hogy a beteg személy hozzátartozója egészen másképp éli meg a gyászt, mint a beteg személy, például azonnal tervezésbe és szervezésbe kezd, amikor a beteg személy még fel sem fogta mi történik körülötte, vagy esetleg még nem hajlandó elfogadni azt. Már itt alakulhatnak ki konfliktusok, feszültség vagy kommunikációs deficitek. A beteg személy lehet, hogy nem érti, miért kell egyből fenekestül felforgatni a család életét, míg a hozzátartozók lehet, hogy nem értik, beteg hozzátartozójuk miért nem hajlandó elfogadni, hogy változtatásokra van szükség.
Ebben a helyzetben fontos, hogy a család tagjai türelemmel és empátiával forduljanak egymás felé. Természetesen amin a résztvevő személyek keresztülmennek, az senkinek sem egyszerű. Fontos, hogy a beteg személy érezze, családja megértik min megy keresztül és számíthat rájuk. Azonban a család tagjai számára sem egészséges, ha ettől a naptól kezdve mindenki alárendelődik a beteg személy ápolásának. Fontos, hogy tudassuk beteg szerettünkkel, hogy betegsége nem teher a család számára, ami csak abban az esetben tud igaz lenni, ha megtaláljuk az egyensúlyt a támogatásában és a saját mentális egészségünk fenntartásában. Célszerű megtalálni az aranyközép utat, ahol a beteg ember érzelmi és fizikai támogatása éppen olyan jelentős szerepet kap, mint a család többi tagjának a mentális és fizikai jólléte, valamint a család mint egészségesen funkcionáló egység fenntartása.
Segíthet, ha a család közösen új szokásokat, rutinokat alakít ki, amiben a család minden szereplője tudja, hogy mi a feladata. A feladatokból a krónikus beteg személy is vegye ki a részét, amennyire a fizikai és mentális állapota engedi. Lehet, hogy szeretnénk óvni a beteget a feladatoktól, de fontos, hogy érezze, neki is van hasznos szerepe a családban. Ha hirtelen minden feladattól megkíméljük, nagy eséllyel szándékunkkal ellentétes hatást fogunk elérni, hiszen elkezdheti magát haszontalannak és terhesnek érezni a családi közegben. Emellett pedig fontos, hogy időt kapjon a játékos, kellemes hangulatú időtöltés, a tartalmas beszélgetések, és olyan napok vagy órák kitűzése, amikor nem a betegség körül forog az élet.
A családtagok közötti őszinte, nyílt kommunikáció elengedhetetlen az új helyzettel való megküzdésben. A krónikus betegséggel küzdő személy csak akkor kaphatja meg családjától azt a fajta támogatást, ami számára a legnagyobb segítség, ha tisztában van vele, és kommunikálni tudja mire van szüksége. A hozzátartozók pedig akkor tudják igazán támogatni szerettüket, ha ők maguk is tudják kommunikálni határaikat és a helyzettel kapcsolatos érzéseiket. Attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdjük elfojtani vagy nem kommunikálni az érzéseinket, sok felgyülemlett feszültség jöhet létre a családi légkörben.
A családi támogatás sokszor egészen apróságokban is megnyilvánulhat. A családon belüli kommunikáció elősegítésére valamint egymás támogatásának kiváló eszközeként már korábban bemutattuk a DayMed egyik szerelemprojektjét, az Öntapadó Törődés kiadványt. A kiadvány legfőbb üzenete, hogy egy-egy öntapadós papírra írt üzenettel közelebb kerülhetünk egymáshoz, mint gondolnánk.
A kiadványról szóló bejegyzésünket itt olvashatod el Öntapadó Törődés tippekért kövesd az Instagram oldalunkat!